Utazz velem, az én világomba!

Csütörtökön Üllőre kellett mennünk a klinikára, gyakorlati napunk volt. Ez azt jelenti, hogy majdnem másfél órával korábban kell felkelnem, mint normál esetben, ha nem akarom lekésni a buszt. Ha lekésem, akkor tulajdonképpen eléggé pórul jártam, mert napi 2 busz visz a klinikára, egy reggel, egy délután. Ha pedig nem megyek, akkor a vizsgaidőszakban pótolhatom a hiányzásomat.

Reggel kicsit megijedtem, mert a troli egyszer csak megállt, a sofőr meg leugrott. Ilyenkor általában minimum negyed órás ácsorgás következik, már láttam lelki szemeim előtt, ahogy szomorúan megválok pár ezer forinttól, mert taxival kell kimennem a gyakorlatra. De aztán a sofőr csak leszállt, valamit igazgatott, aztán indultunk is tovább.

Párszor már voltunk Üllőn, de eddig mindig nagyon rossz volt. Semmi értelme nem volt az egésznek, hiába hívták gyakorlatnak, általában csak az előadóban ültünk, és prezentációkat hallgattunk. Aztán órákon át ücsörögtünk az öltözőknél, és vártunk a következő gyakorlatra vagy a buszra, ami hazavisz.

Most kellemeset csalódtam. Reggel csak kis csúszással kezdtük a szülészet gyakorlatot. Rövid prezentáció után át is vonultunk a gyakorlóba, ahol szarvasmarha nemi utak vártak ránk. Rövid vizsgálat után nekiállhattunk a húgycső-katéterezést gyakorolni, meg az inszeminálást. Már alig várom, hogy élő állaton is kipróbálhassuk.

A gyakorlat után csak keveset kellett várnunk a következő gyak kezdésére, még arra sem volt időnk, hogy elkezdjünk unatkozni. A kórbi gyakorlaton kismalacok, egy nagy disznó, meg egy borjú várt ránk. Szerintem még soha nem voltam ennyire aktív kórbin, mint ekkor. A borjút választottam áldozatnak-pár másik csoporttársammal együtt kezdtük felderíteni mi is volt a baja. Persze pontos diagnózis nem lett a végére, de egész sok mindent sikerült kiboncolnunk.

A kórbi gyak után sebészet következett. A téma: ló fejsebészete. Szerencsénk volt, mert épp egy műtét volt, egy lónak nyitottak orrmelléküreget, hogy át tudják mosni, a gyulladást, fertőzést meg tudják szüntetni. A műtét után mi is gyakorolhattunk-persze nem élő lovakon. Sinust nyitottunk, hörgősségi műtétet csináltunk, sőt, aki akart, az a varrást is gyakorolhatta. Büszke voltam magamra, mert néhányukat én tanítottam meg, hogyan kell csinálni a varratokat. :)

Még lett volna kedvünk maradni, de a busz nem vár senkire, muszáj volt indulnunk vissza. Ötkor már az egyetemen voltam, nyolcig az irodában ücsörögtem, neteztem. Vártam, hogy "végre" átmehessek a klinikára ügyelni.

Rajtam kívül még két ötödéves külföldi srác volt beosztva. Reméltem, hogy lesz valaki magyar is, de nem volt szerencsém. Én most voltam először ügyelni, szinte semmit nem tudtam. Mit kell egyáltalán csinálnom, hova kell mennem... A srácok nagyon jófejek voltak, mindent megmutattak. Hol találom a gyógyszereket, hogyan kell használni az infúziós pumpát... Az intenzív osztályon egy cica volt, fagyálló-mérgezéssel, meg egy nagy labrador, akinek valószínűleg babesiosisa volt. Ezen kívül a sebészetről is áthoztak egy kutyát, akit egy kocsi ütött el, csípőtörése volt, és az éjszaka párszor morfint kellett neki adni. A fertőző osztályon is volt 2 kutyus, mindkettő parvo-gyanús. Az egyik egész jól nézett ki, de a másiknak nem sok jót jósoltak.

A cica elég rossz passzban volt, a légzése egyre rosszabb lett, később pedig görcsös rohamai is voltak. A labradornak is elég komoly nehézlégzése volt, meg szép sárga volt az összes nyálkahártyája is, de ő nem nézett ki nagyon rosszul.

Általában tök unalmas az ügyelet, semmit nem kell csinálni, de most szinte óránként volt valami teendő. Alapértékek felvétele, infúzió indítása vagy leállítása, cseréje, gyógyszer beadás, etetés, sétáltatás. Normál esetben későig ébren vagyok, de most, hogy tudtam, muszáj sokáig ébren lennem, már kilenckor le akartak csukódni a szemeim. Sikerült összeszednem magam, nem aludtam el idő előtt.

Éjféltől váltott műszakban voltunk a srácokkal reggel nyolcig. Mindig az egyikünknek kellett ébren lennie, a másik kettő alhatott. Én éjfélkor fekhettem le. Hálózsákot nem vittem magammal, de nem gondoltam, hogy kelleni fog. Pedig kellett volna. Annyira hideg volt, hogy majdnem megfagytam, pedig hosszúnadrág meg pulcsi is volt rajtam. A lábam fázott a leginkább, beletekertem a köpenyembe, de még úgy sem volt az igazi. Végül elaludtam, de megint felébredtem. Aztán végül úgy döntöttem, hogy kölcsönveszem azt a hálózsákot, amit az egyik szekrényben találtam. Utána már jól aludtam. :)

Fél hatkor keltett az egyik srác, és mondta, hogy a cica elég szarul van, párszor voltak rohamai, adott neki az előírt gyógyszerből, de ha megint rohama lesz, keressem meg a dokit. Naná, hogy rohama volt, és persze az egész klinikán nem volt senki. Se egy asszisztens, se egy doki, se a recepciós. Fél órán keresztül sétálgattam, de egy teremtett lelket nem találtam. Végül úgy döntöttem, megpróbálom a telefonon elérni a dokit. Sikerrel is jártam, a doki jött, és megmondta, hogy mit kell csinálnom.

Hét körül már kezdett a klinika újra életre kelni. Jöttek a takarítók, az asszisztensek, aztán lassan a dokik is. Fél nyolckor ültem a széken, már majdnem elaludtam. Elhatároztam, hogy az első két előadás helyett inkább alszom az irodában. Aztán mire nyolc óra lett, újra életre keltem. Ittam egy kávét, és mind a három előadást végig tudtam ülni, alvás nélkül, sőt, álmos sem voltam.

Csak 3 előadásunk volt, és a kávé megtette a hatását, nem aludtam el. Utána még arra is volt erőm, hogy egy picit "melózzak", a szoctámokat segítettem elbírálni az elsős HÖKösnek. Épp időben végeztünk, indulhattam is Nadihoz. Nadi egy évfolyamtársunk, és teljesen odavan az Euroíziós Dalfesztiválért. Mindent tud-szinte az összes helyezést, indulókat, dalokat, elődöntőket, érdekességeket... Már elsőben is szervezett egy közös ESC nézést, de arra nem mentem el, nem érdekelt a dolog. Aztán előző évben én is teljesen beindultam, és hatalmasat buliztunk nála, együtt sírtunk, amiért Kati nem ért el olyan helyezést, ami elvárható lett volna.

Idén az ESC a vizsgaidőszak kellős közepén volt. Igaz, hogy Nadi szervezett közös nézést, de nagyon kevesen voltak. Én is csak az ágyamból, fél szemmel követtem az eseményeket. Hogy senki ne maradjon le róla, szervezett egy újranézést-na pénteken suli után épp oda indultam.

Nem voltunk túl sokan, de nagyon jól éreztük magunkat. Szeretm, hogy Nadi mindig tud valami érdekeset mondani minden előadóhoz. A nézés közben pizzát eszegettünk-saját magunk sütöttük. Amikor a döntős számok végére értünk, elkezdtünk régieket nézni, régi kedvenceket-vagy épp a legszánalmasabb produkciókat. Alig tudtuk abbahagyni. De az ágyam otthon már nagyon hívogatott.

Ráadásul szombaton és vasárnap is korán kelés várt rám, utána meg már ugyebár suli... Majd valamikor egyszer lesz időm kialudni magam talán... :)