Utazz velem, az én világomba!

Tegnap mikor megkérdeztem a dokit, hogy ma menjek-e, titokban reménykedtem benne, hogy nemet fog mondani, és kialhatom magam. De azt mondta, hogy ők ott lesznek, ketten dolgoznak, szóval ha van kedvem, akkor menjek nyugodtan. Kedvem nem sok volt, de azért mentem. És jól tettem.

Egy hasmenős kisbocival kezdtünk. Bírom a dokit, mindig a kezembe nyomja a fonendoszkópot meg a kesztyűt, hogy én is hallgassak/nézzek meg mindent. Már kezd elképzelésem lenni arról, hogy mi a normális, és mi nem. Ennél a kisbocinál is meghallottam pl, hogy a tüdeje nem teljesen tiszta. A köldökét elfelejtettem megnézni, pedig köldöksérve is volt mindemellé. De most már tudom (remélem), hogy erre is oda kell figyelni.

Már tegnap este, mielőtt eljöttem a rendelőből kérdezték, hogy tudok-e valamit a tyúkokról. Mondtam, hogy nem sokat. Ma kiderült az érdeklődés oka: egy beteg tyúk. Eléggé nehezen megy, az egyik oldalra néha felborul. Lehet idegrendszeri, de lehet valami egészen más is. Kapott pár gyógyszert, de mikor eljöttünk a doki mondta, hogy lövése sincs, mi lehet. 

Megnéztük a két nappal ezelőtti tehenet, amit két oldalról műtöttek, jól van, eszeget. Aztán el kellett altatni egy másikat. Közben víg cseverészés, nevetgélés a tulajjal. Mennyire más minden a haszonállatokkal...

Szerencsére ló is jutott a mai napra. Egy nyurga tarka ló, a gazdája valami nagy cowboy lehet, westernkalapban meg csizmában került elő az istállóból. A ló pár hónapja teljesen beletekerte magát a villanypásztorba, a bal hátsó lábába csontig belevágott. Egy közeli klinikára lett beküldve, ahol megműtötték, és még utána 2-3 hétig ott tartották kezelésre. A bőr nagy részét össze tudták varrni, de még így is maradt egy tenyérnyi fedetlen terület, jó nagy kráterrel. Azóta folyamatosan kötözve van, és már szinte alig látszik a seb. Teljesen feltöltődött szövettel, már csak meg kell hogy gyógyuljon teljesen.

A délelőtti utolsó eset megint egy tehén volt. Miután a doki megvizsgálta, nekem is a kezembe nyomta a fonendoszkópot. Ilyenkor mindig úgy csinálok, mintha értenék hozzá. Meghallgatom bal oldalon a szívet, tüdőt-ezt még nagyjából értem. Aztán kicsit hátrébb is kell hallgatózni, és a fonendoszkóp körül pöckölgetni. Olyan hangja van, mintha egy gumilabdát szorítanál a füledhez, és azt pöckölgetnéd. Nem igazán tudtam, hogy mi mást kéne hallanom. Nyilván a könyvekben le van írva, hogy ilyen-olyan-amolyan hangok, de az más, mit ténylegesen hallani. Mármint én mindenhol teljesen más hangokat hallottam, és mégis mindegyik normális volt. Aztán ma végre megtört a jég. Pöckölgettem-pöckölgettem, aztán valami furcsa hang, ami eddig nem volt. És ekkor mint a mesékben, felgyulladt a fejem mellett egy lámpa: "fémes csengés-steel band effect". Szóval egész eddig ezt a hangot kerestem. Oltógyomor-helyzetváltozás. Sajnos a műtétet egy másik doki csinálta meg délután, szóval nem láttam. Picit el voltam kenődve, mert idén még egy OHV-t sem "csináltam". (nem a képen nem én vagyok, csak egy random kép a netről)

A rendelőbe visszaérve még pont elcsíptem néhány kisállatos esetet is. Kutya bűzmirigy-ürítés, tegnapi műtétes kutya kontrollja, cica elaltatás, meg egy cica elég durva nehezített légzéssel. Már dél volt, azt hittem vége a napnak, de kiderült, hogy még délután is vannak kiszállások. Még volt egy kis idő az indulásig, addig olvasgattam meg kekszet eszegettem.

Kettő után mentünk, jó messzire, út közben többször is arra keltem, hogy elaludtam. :) Kocsiban vagy buszon egy perc alatt elalszom, és külön erőfeszítésembe kerül ébren maradni. Ráadásul meleg volt, a nap a szemembe sütött és hunyorítanom kellett. A hunyorítástól az alvásig meg már egyenes út vezet... :)

Mire a telepre értünk, a beteg tehén már rögzítve volt, a másik doki is ott volt, elő volt minden készítve a műtétre. Én is meghallgatóztam a tehenet, itt is steel band effect volt. Mégiscsak látok ma OHV műtétet. :) Be is mosakodhattam, beöltöztem, és benyúlhattam a tehénbe, hogy érezzem, hol az oltó. Meg volt a tehénben még valami érdekes, tömött dolog, kb gyerekökölnyi méretű, aminek nem kellett volna ott lennie-azt is megtapogathattam, a doki keze mellett benyúltam, és tulajdonképpen a kezembe adta a daganat-szerűséget. . Valószínűleg valamelyik szalagon nőtt. Kivenni nem volt érdemes, ha eddig nem okozott bajt, akkor talán ez után sem fog.

Délután öt körül értem haza, hulla fáradtan. De még mielőtt bejöttem volna a lakásba, megjelent az egyik kutya, és olyan könyörgően nézett rám, hogy picit játszottam vele, és csak utána álltam neki enni. Tésztát főztem, finom kakaós tészta lett a vacsim. És már persze nem vagyok álmos, szóval attól tartok neki kell állnom sorozatokat nézni. :)