Utazz velem, az én világomba!

Fura, hogy itt milyen sokáig világos van még este is. Oké, hogy nyár van, de szerintem otthon sokkal előbb sötétedik, mint itt. Gondolom ezért is tudok olyan későn elaludni. Tegnap is mire lefeküdtem, majdnem aludtam, és eszembe jutott, hogy ma reggel vért kell vennem a házigazda egyik tehénből. Egyszer már csináltam 2-3 éve a nyári gyakorlatos telepen, de azóta sem. És itt ráadásul vákuumos csőbe kell venni, nem fecskendőbe, amit meg még soha nem használtam… Picit izgultam. De

Aztán reggel felkeltem, kimentem az istállóba, izgulva, próbáltam vért venni, és sikerült. Aztán felkeltem. Azt hittem, ilyen csak a mesékben van… De ha álmomban sikerült, akkor talán „álmomból felébresztve is menni fog”. A reggeli készülődés után, 8 előtt mentem az istállóba. Tök fura, itt a tehenek nem szabadon vannak, mint a legtöbb helyen, hanem egyesével meg vannak kötve. És a fejés sem úgy megy, hogy behajtják a teheneket a fejőházba, és ott fejik őket, hanem mindegyiket a helyükön fejik, mobil fejőgéppel. Vagyis nem teljesen mobil, mert csak az állások között lehet egy csigán mozgatni, de nem annyira fix, mint a legtöbb helyen. A reggeli fejés után mennek ki az állatok a ház mögötti hatalmas legelőre, és csak az esti fejésre jönnek be. Az esti fejés után is kimennek, és azt hiszem, egész éjszaka kint maradnak.

Még mindig izgulva álltam neki a dolognak. Persze a tehén nem akarta, hogy felemeljem a farkát rendesen. Elvileg egyenesen felfelé kéne tartani, de persze nem lehetett kiegyenesíteni, tökre ki volt csavarodva. Egy próbát megér-alapon kitapogattam a csigolya közepét, szúrtam, picit mozgattam, és máris jött a vér. Az első csepp után legszívesebben örömtáncolt lejtettem volna, de azért csak meg kellett várnom, hogy megteljen az üvegcse. Ciki lett volna, ha nem sikerül - a tulaj előtt is, meg a dokik előtt is. Meg persze magam előtt is, hogy még a legegyszerűbb dolog sem megy egyedül… :) Picit meg is késtem az indulással, és annyira siettem, hogy a kulcsot a zárban hagytam. Még jó, hogy errefelé annyira nem kell aggódni, mint otthon. Persze azért egész nap a frász kerülgetett, próbáltam elérni a háziakat is, de nem sikerült. Szerencsére senki nem jött be, és legközelebb majd jobban odafigyelek.

A rendelőben egy ivartalanítással kezdtünk. Egy kistestű, nagyon eleven szuka volt a páciens. Annyira édes volt, mindenkihez oda akart rohanni simogatásért. Zabálta is az altatót, rendesen a kis energiabomba. A műtét közben is egyik pillanatban még aludt, másikban meg szinte leugrott az asztalról. Kapott még egy jó adag altatót, aztán újra aludt. A műtét végén is elképesztően hirtelen ébredt. Aludt rendesen, aztán mindenféle előjel nélkül felállt, és sétálni próbált. A tubus még a szájában volt, köhögött tőle rendesen – gyorsan lefogtuk, kivettük a tubust, aztán újra próbálhatott sétálgatni. Néha lefeküdt, aludt pár pillanatot, aztán újra próbálkozás.

Délelőtt egy hatalmas hordozóban négy kiscicát hoztak, kb 6 heteseket. Ha jól értettem, most lettek leadva egy menhelyen. Amúgy nem túl kedvesek, gondolom senki nem foglalkozott velük egész eddig. Teljesen meg voltak rettenve,  fújtattak meg a hátukat púposították. Szerencsére nem próbáltak harapni, vagy karmolni, meg lehetett őket szépen vizsgálni. Remélhetőleg találnak majd nekik valami jó kis helyet.

Még délelőtt nagyállatoztam is. Két bocit kellett elaltatni, krónikus tüdőgyulladás. Én is meghallgattam őket, és elképesztően durva hangokat lehetett hallani a tüdejük felett. Mondjuk már ránézésre lehetett látni, hogy valami nincs rendben, soványak voltak nagyon, és levegőt is annyira nehezen kaptak. Még ugyanezen a telepen volt egy sánta boci, akinek a térdével volt valami gond. A térdkalácscsontja ahelyett, hogy a térdén lett volna, egy teljesen más helyre vándorolt. Nem lehetett visszatenni, rögtön visszaugrott a rossz helyre. Még nem tudni, mi lesz vele. Mivel nem nagy értékű, gondolom még hizlalják, amíg a lába bírja, aztán lesz belőle finom pörkölt.

Egy másik helyen mielőtt megnéztük volna a beteg tehenet, a tulaj mutatott egy letakart élvefogó csapdát-benne egy mosómacival. Azt mondják, hogy itt elég nagy gondot, sok kárt okoznak. Szóval kártevőnek számítanak. Pedig amúgy olyan cukorfalatok. Még jó, hogy nálunk nincs sok szabadon, ezért nem bántják őket a gazdák.

Egy óra körül eljöhettem haza, mert délután csak pár inszeminálás volt esedékes, és azért nem igazán volt érdemes maradnom. Kiültem a teraszra fürdőruhában, és fordítottam a cikket. Egész jól haladtam vele, már a fele majdnem megvan. Mikor meguntam, picit neteztem meg olvastam, aztán ebédeztem/vacsoráztam. Kakaós tésztát ettem, később meg sütöttem 2 grillkolbászt. Jó volt, hogy volt egy szabad délutánom.