Reggel egész időben felkeltem, a vendéglátómmal néztünk egy rövid sorozatot, aztán kisétáltunk a buszmegállóba.
11-re beszéltem meg egy találkozót egy arab sráccal, de nem jelentkezett. Aztán délben végül jelentkezett, hogy kb egy óra, és összefuthatunk, ha gondolom. Mivel már egy órája ücsörögtem a mekiben, és nem akartam még egy órát ott tölteni, sétálgattam a városban. Végül kettő előtt nem sokkal találkoztunk. Még jó, hogy nem siettem sehová, nem volt semmi programom.
Beültünk egy helyre, ahol a srác szendvicset evett, én meg egy isteni forró csokit ittam. Az egész találkozásban a forró csoki volt a legjobb. Ennél a srácnál unalmasabb emberrel már nagyon régen találkoztam... Annyira unalmas volt, és annyira unatkozott... Bármit kérdeztem, csak fél szavakkal, foghegyről válaszolt, és a legunalmasabb témákat próbálta összeszedni. Ráadásul alig lehetett érteni, amit mond, végig motyogott. Alig vártam, hogy leteljen egy bizonyos idő, ami után már nem udvariatlanság lelépni.
Úgy volt, hogy este egy új helyen alszom, de a srác az utolsó pillanatban közölte, hogy jaaa, bocsi, ő azt gondolta, hogy csak odamegyek, picit beszélgetünk, aztán megyek ahová akarok aludni... Jófej... :S
Esti programként csatlakoztam egy kisebb társasághoz. Egy finn srác volt a házigazda, aki épp egy mexikói meg két orosz csajt szállásolt. A terv az volt, hogy picit iszogatunk, aztán visszamegyek a reptérre aludni. Másnapra meg a mexikói srác hazamegy, szóval a helyén majd alhatok.
Öt óra körül találkoztam a finn sráccal, Villével a metrómegállóban. Picit nehezen találtuk meg egymást, mert én egy másik kijáraton mentem ki, mint ahol ő számított rám. Amikor végre megtaláltuk egymást, egy hatalmas öleléssel üdvözölt, mintha ezeréves jóbarátok lennénk. És tényleg, mintha már valamikor találkoztunk volna.
Az orosz lányok már leléptek valami buliba, és majd csak későn érnek, a mexikói srác meg még a városban vásárolgatott, szóval csak ketten voltunk. Meg persze a törpe pinscher, Mocca.
Rögtön elkezdtünk iszogatni, és nem sokkal később a mexikói fiú is hazaért. Villéről tudtam, hogy meleg, és amikor a srác hazaért, szinte biztos voltam benne, hogy ő is. Nagyon jól beszélgettünk, iszogattunk. Először csak pezsgőztünk, aztán bor, meg sör következett, végül előkerült a vodka-narancs is. Ville felső szomszédja, egy lány indult bulizni, és előtte csatlakozott hozzánk, az élettársával együtt, aki szintén csaj. Nagyon jó kis csapat gyűlt össze, egész sokáig beszélgettünk.
Aztán a lányok leléptek egy halloween-buliba, Ville meg nekiállt dolgozni. Otthonról dolgozik, valami chat-es melója van. De mivel pasi, egyszerre két dolgot nem tud csinálni, szóval vagy chat-el, vagy velünk beszélget. És a meló az meló, szóval a mexikói sráccal tulajdonképpen magunkra maradtunk. Kiderült, hogy ugyan eredetileg mexikói, jelenleg Franciaországban tanul. És tényleg elképesztően jófej.
Arról volt szó, hogy ha Ville végez a munkával, akkor benézünk a központba, keresünk valami bulihelyet. De végül már senkinek nem volt kedve menni sehová, sőt Ville felajánlotta, hogy maradjak ott mégis éjszakára, majd összehúzzuk magunkat. Egy pici lakása van, egy szoba+konyha, szóval elég zsúfoltan voltunk. Én aludtam a kanapén, a srácok meg a földön. Az franciaágy szabad maradt, hogy ha az orosz lányok hazaérnek, legyen hová feküdniük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.