Valami változás miatt nem a "szokásos" Baltic Queen volt a komp, hanem a Romantica. Mindkettő egyformán monumentális, gyönyörű tengeri csoda. Egy mini szobában laktam, amiben négy ágy volt plusz egy pici fürdő. Imádom, hogy mennyire helytakarékos minden. Lenyitható ágyak, friss, tiszta ágyneművel. :) Persze lehetne egész nagy, lakosztály-szerű kabinokat is bérelni, meg olyat, ami a tengerre néz, de nekem lényegében teljesen mindegy, hogy hol alszom.
Az induláskor kimentem a fedélzetre nézelődni, de aztán nagyon fújt a szél, szóval inkább bentről gyönyörködtem tovább. Amikor megvettem a jegyet, már alig vártam az éjszakai életet. Legutóbb mikor kompoztam, elég nagy buli volt, de még nem voltam 22 éves, így nem mehettem be... 22 év... Elég fura korhatár... De mindegy, majd most! Az éjszakai pakolás miatt viszont annyira hulla voltam, hogy egy kis nézelődés meg vásárolgatás után bedőltem az ágyba és reggelig meg se moccantam.
A kilátás csodás volt, elég közel haladtunk a parthoz, sokat lehetett bámészkodni. A boltban elképesztően sok édességet lehetett venni, és mindet nagy kiszerelésben. Óriás Smarties, óriás Toblerone, óriás Haribo... Nem győztem nyelni a nyálam. Végül persze a kísértés győzött, kiszemelt magának egy nagy adag Smarties, és nem volt szívem ott hagyni. :)
Mikor már nem bírtam tovább ébren maradni, visszamentem a szobába, a lakótársaim már ott voltak, iszogattak. Összesen csak hárman osztoztunk a kabinon, ami elég szerencsés volt, mert így volt hely a sok bőröndnek. Az egyik csaj orosz volt, aki gyerekkora óra Észtországban él, de egy ideje Norvégiában dolgozik. A másik egy idősebb nő volt, akiről kiderült, hogy Tartuban könyvtáros, ha lesz időm meg kedvem majd megkeresem. Egyikük sem beszélt valami jól angolul, egymás között sokszor átváltottak oroszra, vagy ha az nem ment, akkor észtre. A nyelvi nehézségek ellenére nagyon jól megértettük egymást, még a whiskey-ből is megkínáltak. Én lefeküdtem aludni, ők meg elmentek bulizni. Valamikor hajnalban jöttek vissza, de annyira mélyen aludtam, hogy nem hallottam mikor.
Reggel mire felkeltem, ők már ébren voltak. Vettem egy gyors zuhanyt, összepakoltam, aztán vártam, hogy kikössünk.
A könyvtáros, Margit visszajött, és szólt, hogy ne aggódjak, mert a másik csaj kocsival van, és elvisz minket a kikötőből a buszpályaudvarra. Ennél jobb hírt nem is mondhatott volna, így megspóroltam pár km sétálást az esőben.
A pályaudvaron elbúcsúztunk, az egyikük ment kocsival haza, másikuk busszal Tartuba. Én még maradtam - egy későbbi buszra vettem jegyet. Így volt időm valami ehetőt keresni. Először egy forgó sütispulton akadt meg a szemem, de inkább valami rendesebbet szerettem volna venni. Azért jó alaposan megnéztem a választékot, és mire leltem:
Elég nehezen olvasható, de a fecni első sora "Budapesti". Nehezen álltam meg, hogy ne kóstoljam meg, de valahogy kibírtam.
A buszindulás előtt még elugrottam mosdóba, ami természetesen fizetős volt, de nem állt ott ember, hanem egy gépbe kellett bedobálni. Találtam aprót, de csak eurót, ide meg cent kellett volna. Gondolkoztam, hogy valakit megkérdezek nem tudná-e felváltani, aztán megakadt a szemem egy automatán. Pénzváltó automata. Bedobod az eurót, kidobja a centet. Annyira tetszett, hogy még egy eurót beváltottam. :)
A buszon amint lehetett már el is aludtam, pedig próbáltam nézelődni. Elképesztő, hogy bárhol, bármikor el tudok aludni, főleg ha valami járművön vagyok. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.