Végre összefutottam a magyar csajokkal és elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját, bementem egy cukrászdába...
Délelőtt mosással kezdtem. Tök jó, mert nem sok ruhát használok, reggel csak elugrom a klinikáig, és ott átöltözöm, miután meg visszaérek a koliba belebújok a melegítőmbe. Így nem is kell majd túl gyakran mosnom.
3 mosógép van, két kisebb, meg egy nagyobb. Szárító viszont csak egy volt, ami nem elég a ruháimnak, a többségét majd fel kell vinnem a szobámba és minden lehetséges felületre teregetni... Jól fog kinézni a szoba, bár kezdem megszokni, mert eddig a szobatársam ruhái lógtak mindenfelé. Mire lejárt a gép, valaki már leszedte a ruháit, felszabadult még egy szárító, és pont elfért az összes ruhám. Igazán büszke voltam magamra, hogy milyen profin kihasználtam a rendelkezésre álló helyet.
Ma végre az a portás néni volt, aki beszél angolul, így meg tudtam kérdezni pár dolgot. Megszereztem a kolis belépőkártyámat, ami arra jó, hogy lehet mutogatni mikor be akarok jönni a koliba, és a portás úgysem néz rá, mert alszik... :) Megtudtam azt is, hogy van biciklitároló, és ingyenes. Sajnos azonban csak egy kulcs van hozzá, amikor kell a bringa akkor el kell kérni a kulcsot, beírni a nevemet egy füzetbe aztán visszavinni a kulcsot amikor végeztem. Jobban örülnék, ha saját kulcsot lehetne kérni hozzá, mert így pl éjjel ha hazajövök nem tudom berakni a bicót, mert a portás általában alszik. Meg reggel a klinika kb 10 perc gyalog, 5 perc bicóval, de 5 perc mire megszerzem a kulcsot és visszaviszem, szóval időt nem nyerek semmit... Majd még kitalálom, hogy érdemes-e bicóznom reggelente vagy nem.
Jah, és a portás közölte, hogy van egy magyar srác is a koliban, a "György". Aki mellesleg veszprémi. Így már persze rögtön tudom ki az!! :) Megadta a szobaszámát, le is mentem megkeresni, de sajnos nem volt otthon, valahol Tallinban van. Majd jövő héten újra megpróbálom.
Délután összefutottam a magyar lányokkal. Az egyikük biológus, a másik kettő pedig szociális munkát tanul. A főtéren találkoztunk, ők ott laknak egy koliban nem messze, a folyó túloldalán. Sajnálatos módon támadt egy olyan ötletük, hogy menjünk be egy cukrászdába. Azt hiszem, hogy a szobatársam ezt a helyet átkozta egész héten. Egyszerűen maga a tökély. Rengeteg süti, mindenféle kávé, és egész elérhető áron. Aki szeretne, az még zöldséges tortát is rendelhet.
Mérges is voltam a csajokra, hogy ide elhoztak, mostantól mindig ide akarok majd járni...Sajnos olyan isteni volt a süti, amit választottam, hogy későn jutott eszembe, hogy az elején le kellett volna fotóznom. Háromcsokis márványtorta. Eperrel a tetején. Mmmm.... :)
A Werner cukrászda egyébként nagyon híres, az egyik legrégebbi cukrászda itt Tartuban, jövőre lesz 120 éves.
Az édesség után sétáltunk egy kicsit, hogy ledolgozzuk a kalóriákat. :) Bementünk két ajándékboltba, ahol főleg sablonos és haszontalan észt tárgyakat lehet venni, de azért egy-két érdekesség is van. Az egyik előtt egy vicces képet is gyártottunk. Eltelt az idő, nekem mennem kellett, meg különben is ők elindultak a bevásárlóközpont felé, ahová én épp nem vágytam.
Este néhányan összejöttünk iszogatni az észtekkel. Az egyikük házfelújítással is foglalkozik, és épp volt egy üres lakás, ahová be tudtunk ülni. Igazi kis diáklakás, nagyon pici, csak egy szoba+konyha, összesen talán 30 nm, de van benne egy cserépkályha üveg ajtóval. Raktunk tüzet, elképesztően hangulatos volt. Aztán iszogattunk, eszegettünk, jól éreztük magunkat. Megint jó későn sikerült hazakeverednem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.