Utazz velem, az én világomba!

Ma nagyon szép idő volt, néhány Erasmusos kitalálta, hogy menjünk el kenuzni.

Az Emajõgi ("anya folyó") Észtország leghosszabb folyója, Tartun is keresztülfolyik, itt eveztünk 3 órácskát, kb 10 km-t. 2-3 személyes kenukat béreltünk, természetesen túravezetővel együtt. Először eveztünk picit északnak, árral szemben, egészen a város határáig, aztán megfordultunk és csorogtunk szépen lassan lefelé. Az utolsó hídnál kikötöttünk néhány percre pihenni. 

A rövid szünet után újult erővel folytattuk utunkat vissza a kiindulási ponthoz. Igazából nem kellett magunkat nagyon megerőltetni, egész jól belejöttünk az evezésbe. Sokat pihentünk, és még így is a csapat elején voltunk. Csak a végén kellett jobban belehúzni, ott már nagyobb volt a sodrás. Azért pöppet elfáradtam, de ez olyan jóleső fáradtság volt.

Hogy őszinte legyek, picit többet vártam a túrától, azt hittem, hogy többet fogunk látni a természetből és kevesebbet a városból, de azt hiszem ahhoz több időre lenne szükség, hogy valami elhagyatottabb helyre érjünk.

Hazafelé beugrottam egy boltba, ahol még nem jártam, és végre találtam rendes teát. Nem szeretem az olyan teát, amiben csak egyféle íz van. Pár hete már találtam egy Pickwick-et, ami 4 féle ízű, de az fekete tea, abból meg nem merek sokat inni, mert este nem tudok tőle elaludni. Mióta itt vagyok, már keresek Pickwick Variation zöld teát, és most jött el az idő, hogy rábukkanjak. Úgy megörültem neki, hogy két - természetesen különböző - dobozzal is vettem.

Jövő héten lesz egy International Dinner nevű rendezvény, ahol mindenki bemutathatja a saját országát és nemzeti ételeket. A magyar lányokkal összebeszéltem, meg közben a magyar srácot is sikerült elérnem, és mindegyiküknek van kedve részt venni. Mivel főzni nem tudok, bevállaltam, hogy megcsinálom a prezentációt Magyarországról. Délután neki is álltam, és annyira belemerültem, hogy csak késő éjjel jutott eszembe, hogy a "száraz" ruháimat le kéne szedni... Mindegy, majd holnap...