Ma kezdtem a nagyállat klinikán. 
Nem tudom mi van velem mostanában, de nagyon könnyen ébredek. Hétvégén is már az ébresztő előtt fent voltam, ma meg a szokásos fél órás szundizás helyett csak 10-15 perc kellett. És egyébként hiába van így kétszer annyi időm, ugyanúgy az utolsó pillanatban készülök el.
A koli előtt találkoztam egy cseh lánnyal, aki már szeptember eleje óta a klinikán van. Megkértem, hogy menjünk együtt, mutassa meg, hogy mi hogy működik.
Ahogy sejtettem, senkinek nem volt halvány lila fogalma sem arról, hogy egy új diák fog érkezni... De nem is számítottam másra, valamiért az információáramlás eléggé nehézkes. Szeptemberben sem számítottak rám, amikor a lengyel srác jött, akkor is mindenki csak nézett. Egy diákról volt mindenki jól informálva, mindenki várta, és kiderült, hogy majd csak a következő félévben jön...
Egy csikó volt csak a klinikán, múlt héten artroszkópozták, és az ízület befertőződött. Az itteni dokik kitisztították, és most kezelgetik, reggel segítettünk kötést cserélni.
A hivatalos beosztás szerint amúgy a héten teheneznünk kéne. Heti váltásban van kérődző és ló, de nyilván mindig attól is függ, hogy milyen esetek vannak.
Úgy volt, hogy megyünk egy farmra, csak a doki megfeledkezett rólunk, és elindult nélkülünk. Szóval ennyi volt a nap, menjünk haza.
Nekem nem volt kedvem visszamenni a koliba, benéztem a kisállat részre, hátha van valami érdekes. A cseh lány csak lovazni jött, de érdekli a kutya-macska is, csak eddig nem mert egyedül a klinikára jönni. Rábeszéltem, hogy maradjon ő is velem. Körbevezettem, picit ki volt akadva, hogy senki nem szólt neki arról, hogy van egy kisebb könyvtár, ahol lehet olvasgatni, meg hogy van ebédlő hűtővel.
Egy külső hallójárat eltávolítás műtétet néztünk. Nagyon érdekes volt, de ez tipikusan az a műtét, aminél nem szeretném, ha a tulajdonos jelen lenne. Nem olyan elegáns műtét, mint amiket általában csinálnak.
Este még táncra mentem. Hétvégén lesz a nagyműsor, arra készülünk ezerrel. Héttől tízig próbáltunk, mire hazaértem már majdnem 11 volt. Csak a meghajlás megkoreografálása és begyakorlása eltartott egy órán át. Érdekes. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.