Úgy érzem, hogy nem ez az utolsó hasonló esemény ebben a félévben...
Ma épp egy német esten vehettem részt. Talán már említettem, hogy rengeteg itt a német. Kis túlzással mondhatom, hogy minden második Erasmusos, akivel találkozom német. Az egyetem dolgozói között is akad, aki onnan költözött ide.
Délelőtt a mentorommal elmentünk személyigazolványt csináltatni. Igen, itt vagyok már lassan három hónapja, és még nem sikerült elintéznem ilyen apróságokat. Szeretek mindent az utolsó pillanatra hagyni, ugyanis hivatalosan 3 hónapot lehet itt tölteni bejelentkezés nélkül. Először a népességnyilvántartóba mentünk, ahol regisztráltak tartui lakosként, aztán a rendőrségen jelentkeztem személyigazolványért. Elvileg 2 héten belül e-mail-ben értesítenek, hogy mehetek érte.
Kevesebb, mint 1,5 óra alatt elrendeztük az ügyeket, úgy, hogy közben 20 percet buszozással töltöttünk. Noora visszament a városba, mert előadása kezdődött, én meg a közeli bevásárlóközpontba mentem 1-2 dologért. Szinte mindent kaptam, amit akartam, és egy csomó olyan dolgot is vettem, amit nem terveztem. Vettem biztostűt és fehér harisnyát a hétvégi fellépéshez, "játszós" kesztyűt meg sapkát, ha hidegebb lesz és mennem kell a klinikára.
A kolidíjat is befizettem. Most viszonylag sokan várakoztak, jó soká kerültem sorra, majdnem 20 teljes percet a bankban töltöttem. :)
Az egyik bolt előtt mindig van egy nagy kupac ingyen elvihető könyv, de eddig soha nem volt időm rendesen belenézegetni. Most nem kellett rohanom sehová, szóval átnéztem mindet. Két angol könyvet is találtam, meg egyet, ami tele van észtországi képekkel. Egy Hernádi Gyula könyvet is találtam, észtül. Jah, és egy adag képeslapot. Szóval nagyon megelégedve tértem vissza a koliba.
A szobatársam már nagyon várt rám. Hetek óra hol az egyikünk, hol a másikunk sóhajt fel, hogy pizzát akar enni. Már nem bírtuk tovább, ma elmentünk pizzériába. A városközpontban találtunk egy jó helyet, oda ültünk be. És isteni pizzát ettünk: ő hawaii-t, én meg hagymás-csípőspaprikásat.
Mikor már a pizzám felét betömtem, akkor esett le, hogy ma még német estre is megyek ahol enni kell majd. Lehet, hogy nem volt jó ötlet mára tenni a kajálást. :)
De persze nem okozott gondot, hogy már egyszer teleettem magam. Az első kaja amit megkóstoltam a palacsintás leves volt. A palacsinta apró csíkokra van vágva, és erre van rámerve a leves.
A leves után rögtön az édességeket céloztam meg. Az egyik úgy nézett ki, mint egy brownie, de igazából mézeskalácsra hajazó csokis valami volt.
A másik süti is teljesen más ízű volt, mint amire számítottam, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt jó. 
Volt még kompót, főleg savanykás gyümölcsökből, és puding is. Külön-külön és együtt is finomak voltak.
Az egyetlen dolog, amire nem tudtam rávenni magam, az a félig-meddig (vagy teljesen?) nyers darálthúsos süni volt.
Ezeken kívül volt még házi sütésű barnakenyér, krumplisaláta, húsgolyó sajtos-hagymás mártással és persze forraltbor. És megkóstolhattuk a sokat emlegetett "apfelschorle" nevű italt, ami egyszerűen annyi, hogy az almalevet bubis vízzel felhígítják. Update: most tudtam meg, hogy ez nálunk is létezik, "almafröccs" néven... Látszik, hogy ritkán vagyok én a sofőr, nem ismerem az ilyen italokat. :)
Miután mindenki kezdett egyre többet beszélni és egyre kevesebbet enni, elkezdődtek a prezentációk, hogy picit többet tudjunk meg az országról. Egy általános bevezető után egy srác a különböző dialektusokról beszélt, egy másik pedig a német történelemről. A végén még volt időnk újra megrohamozni az asztalokat, és eltakarítani az a keveset, ami még maradt az ételekből. Minden héten el tudnék viselni egy hasonló eseményt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.